A képzeletbeli mediterrán tájon, sőt képzeletbeli korban játszódó, rendkívüli nyelvi erővel megírt regény, avagy parabola a modern kor legfontosabb felvetéseit: a felelősség, a közösség, az emberi kapcsolatok értékének és az értékek pusztulásának kérdéseit boncolgatja a maga különleges, míves módján. A történet elbeszélője életének azt a korszakát eleveníti fel, amikor a márványszirtekre épített kolostorban a környék botanikai leírását végezte. A szöveg tulajdonképpeni főszereplője ez a kultúrtáj, amellyel az ott lakók harmóniában élnek, ám amelyet veszélyeztet a környékbeli erdők korlátlan ura: a főerdész és kíméletlen hordája. Az erdőt járó, növénygyűjtő barátok elé iszonyú látvány tárul egy tisztáson: egy fütyörésző emberke emberi holttesteket nyúz meg és kikészíti a bőrüket... Az alattomos, csapdaállítgató, barbár csőcselék végül valóban előóvakodik az erdőkből és lerohanja a termékeny tengerparti tájat, ám akadnak, akik ellenállnak nekik.