Történeteit az ember ingyen kapja: kitalálja őket vagy megesnek vele. A forma ennél összetettebb kérdés, minden elbeszélés a mondhatóság mentén szerveződik. Ebben a könyvben Vida Gábor történetei szándékoltan nem állanak össze regénnyé, bár egyazon világ darabjai. Szilánkokra robban egy bögre, egymásba fonódó monológokat suttognak a szereplők, van bicikli, pingpongasztal és medve, átvonulnak a tájon farkasok, zsánerfigurák és futballisták jönnek-mennek, mintha egy soha el nem készülő film jelenetei követnék egymást a valóság és a képzelet elmosódott határvidékén. Hol is élünk? Éppen ott, ahol a képzeletünk még a valóságban tart.