A kisvárosban játszódó történet – ez a „hit és vallás kérdéseit fölvető nagy detektívregény” (Babits Mihály) – egy bűncselekmény köré épül, az elkerülhetetlen katasztrófa komor hangulata uralja és a menekvés, találkozások és tévelygések rejtélyes hálója teszi lebilincselően izgalmassá. A Karamazov családot szétfeszítő erők, apa és fiúk szembefordulásai az önpusztító sodródásban a legnagyobb rossztól a legnagyobb jóig lengenek ki, és vagy az aláhullást eredményezik, vagy, ritkábban, a gyalázatból a fényességbe törekvéshez adnak új erőt. A főszereplők a „karamazovizmus” egy-egy szólamaként küzdenek előttünk, és finoman fölépített belső vívódásuk révén felejthetetlenül élőek: a gyilkosság áldozata, a gonosz vén bohóc apa, Fjodor Karamazov; a négy fiú: Dmitrij, a féktelen ösztönember, akiben mégis mély törekvés él a jóra, és akinek a bűnt fölvállalva jár a megváltás lehetősége; Ivan, a „mindent szabad”-ig jutó kétségbeesett gondolkodó (A nagy inkvizítor-jelenet szerzője), aki lázadó eszmé