„Az én csillagom a zsírban hisz. Meg van róla győződve, hogy a világban azért van annyi baj és boldogtalanság, mert az emberek megvonják maguktól az éltető zsírt, még a tejben meg a tejfölben sem tűrik meg, és sovány, zsírtalan húsokkal kínozzák magukat, amik ha akarnának se tudnának finomak lenni, hiszen miben oldódjanak az aromák meg az ízhordozó szabadgyökök, ha egyszer egy szikra zsír sincs bennük? Ezért aztán mi minden nap húst eszünk. Kivéve vasárnap, akkor zsírt.” Bíró Zsófia regénye egy reménytelenül beteljesült szerelem története. Egy megszállott séf feleségének gasztrokiáltványba oltott vallomása a hús gyönyöreiről és kínjáról, az evés és az etetés szentségéről és arról, hogyan lehet egy étterem, egy konyha pokol és menny egyszerre.