A művelődéstörténeti és ismeretterjesztő munka nem csupán a híres magyar versenylovak történetét mutatja be, hanem kortörténeti kalauz is a témában érdeklődők számára, ugyanakkor személyes érintettség okán a Szerző életpályájának főbb momentumait is figyelemmel kísérheti az olvasó. Váczi Ernő, aki 1995–1999 között az Alagi Versenyló Tréningközpont vezetője, a Nemzeti Lóverseny Kft. szakmai-igazgató helyettese volt – főbb kitüntetései: Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem, 1996; Gróf Széchenyi István Lovas Emlékérem, 2003 –, egyszerre mutatja be a magyar lovas történelmet és két évtized írásainak legjavát. A lovakról sokan írtak sokféleképpen, ki szakmai oldalról, ki a műhelytitkok oldaláról, ki anekdotázva és szórakoztatóan. A jelen mű ötvözi mindezeket, a szakmai mélység mellett mindvégig jelen van a személyes történet is, így a gazdag válogatás a legszínesebb és legváltozatosabb gyűjtemény lehet a lovas irodalomban. A múltba tekintés, az elveszett értékek felidézése sok száz éves tört