„Midőn Dumasnál ebédeltem Doche, Dejazet, Mlle Leoni és többiek társaságában, jövet elhibáztam az ajtót és nem az igazit nyitottam. Meglepve állottam meg a küszöbön. A konyhában találtam magamat, és a szakács épen hatalmasan kavart valamely étek ingredientiákat egy lábasban. És e szakács köténynyel és felgyürt inggel, nem volt más mint maga Dumas, ki mikor kedves vendégei vannak, egy ételt mindig maga készít.” <br>Bulyovszkyné Szilágyi Lilla, színésznő (1858)<br><br>„Míg Olaszországban emigránskodtam, – ez épen tizenegy évig tartott, – abban a nagy szerencsében részesültem, hogy az öreg Dumas minden évben nálam töltött egypár hetet. (…) Ha nem dolgozott, akkor főzött, ez volt a szenvedélye. Legtöbbet adott a szakácskodásra. Egy nyársot talált fel, mely nem vízszintesen, hanem függélyesen forgott. Hidd el, – mondá sokszor, – e nyársra büszkébb vagyok, mint a Monte Christo regényemre. Nézzed, a tetejébe felhúzok egy kövér libát, a liba alá egy foglyot, a fogoly alá egy szalonkát, a szalo