"Ennek a szépirodalomból kivezető, csúfondárosan játékos, körmönfontan parodisztikus könyvnek („üdvösséges tanulságokban bővelkedő eredeti magyar kópéregény huszonegy bakugrásban és egy búcsú­kukorékolásban”) mindegyik fejezete más-más stílusban íródott. Bárki találhat benne csemegézni valót. A regény címzetes „főhőse”, egy középkorból az újkorba tévedt garabonciás – ahogy a „felhőkakukkvári zugprédikátor” szerző sommásan, de világosan elbeszéli – dervistáncot jár az életében, az emlékeiben, a magyar nyelvben, irodalomban és történelemben, a kelet-európai grammatikai térben (Püff neki! „Grammatikai tér”! Hogy oda ne rohanjak!), valamint abban a légi semmiben, amit érzékfelettinek is szokás mondani. Elszámol a családjával, szerelmeivel, börtönben töltött hónapjai­val, dicsőséges vagy balga tetteivel, és még dicsőségesebb vagy még balgább nem-cselekvéseivel. Eközben – falrengető hahotát fakasztó hasra esések és föltápászkodások közben – folyvást Isten országát keresi. Aki keres, talál is