Mária Antoinette az utókor nagy kedvence: nehéz szabadulni nyaktiló alá küldött bájos fejének igézetétől. Bezzeg amíg élt: fogadott hazája közel sem rajongott érte ennyire. Már a forradalmat megelőzően a valóságosaknál sokkal nagyobb vétkekért marasztalták el, a közvélemény igaztalanul tört pálcát felette a nevezetes nyakék ügyében is. Holott a páratlan ékszerrel nem is a felséges asszony üzérkedett, hanem egy valóban ízig-vérig elvetemült, lenyűgözően gátlástalan perszóna, La Motte asszony, Rohan bíboros kedvese, akinek nem volt elég, hogy Valois-vér folyik az ereiben, a pénzt is szerette. Az ő fáradhatatlan bűnözői leleményének adózik Evelyne Lever dokumentarista pontosságú, mégis regényes krónikája.