„Chloe ma rám mosolygott matekórán, de ettől előbújtak aszemfogaim, úgyhogy nem mosolyoghattam vissza. Bárcsakkifejezhetném neki az igazi érzéseimet! Mondjuk írhatnék egy verset.”Nigel Mullett átlagos, hétköznapi vámpír.Nem túl szerencsés fickó, mert tizenöt évesen változtatták vámpírrá,és így örökké ennyi idős marad. Küzdhet a pattanásokkal, a mutálássalés a lányokkal szembeni félszegséggel, amíg világ a világ.Ebben a humoros naplóban Nigel arra tett kétségbeesettpróbálkozásait, hogy felhívja magára szerelme, Chloe figyelmét, ír avámpír szülei kínos viselkedéséről (olyan ciki, amikor a szüleid megakarják harapni a barátaidat), és elkesergi, milyen igazságtalanság,hogy több mint nyolcvanöt éve élőhalott, és még sohase voltbarátnője.Hogy beolvadjon az emberek közé, kénytelen gót és emós kölykökkellógni, és állandóan küzd a vágy ellen, hogy Chloe nyakába mélyesszea fogát.Sikerül valaha is megszereznie a lányt, akit szeret?