Ha nem gondolnánk, hogy Szép Ernő valamennyi nagyprózája, még az öregkoriak is,ami a lelkiséget illeti, voltaképen mind ifjúsági regények, akkor azt mondhatnánk, hogyaz Édes az egyetlen, amely a gyermek- és az ifjúkor férfiúi lelkét szólaltatja és érinti meg.„Ennek a kicsi Esztikének, aki mikor ébren volt is, majdnem olyan csendes volt mint mikoraludt, ennek a komoly gyereknek most csak arra a nevetésére tudok emlékezni, mikor esőután az ákácfa alá csaltam, ame lyik ott állott az udvar sarkában és megráztam a fátés az esőcseppek a levelekről a hajunkra meg a nyakunkba estek. Ez alatt a friss zuhanyalatt édesdeden kacagott mindig Esztike, esze ágába se volt megharagudni