A két gyermekanalitikus szerző - sokéves gyógyítói tapasztalata alapján - arról győződött meg, hogy a gyermek/serdülő-terápiákban szokásos kapcsolattartás a szülőkkel nem megfelelő, illetve nem elégséges a sikeres kezeléshez. A terápia kettős céljának teljesülése érdekében a szokványos, a szülőket többnyire csupán adatforrásnak tekintő konzultáció helyett olyan modellt alakítottak ki, amely figyelembe veszi és befolyásolni képes ezt a nagyon összetett, sokrétű és életre szóló összefonódást. Meggyőzően bizonyítják, hogy a szülők hangsúlyos bevonása a terápia minden szakaszában rendkívüli hasznokkal jár. Nemcsak a kezelési javallat előhívását és az analízis fenntartását segíti elő, hanem különösen hasznos az analízisek idő előtti befejeződésének megelőzésében.