Bánfalvi Attila filozófusként, „kétségfejlesztőként” foglalkozik a gyógyítás és intézményei problémáival. Azaz éppen azokat a kérdéseket veti fel, amelyeket hajlamosak vagyunk az instrumentális ész fekete dobozába zárni. Ez a fajta attitűd nagyon hasonlít a kérdező gyermek magatartásához, aki nem fogadja el a felnőttek szabályai által megalkotott kulturális teret, hanem rákérdez annak „magától értetődő” vonásaira.A medicina a nyugati kultúra kitüntetett jelentőségű intézménye, amely növekvő befolyásával főszerepet játszik életünk alapszabályainak kimunkálásában, ám kiszolgáltatottja is kultúrája „megrendeléseinek”. A medikalizációról szóló írások legalább annyiban igyekeznek ellenállni e meghatározó kulturális folyamat sodrásának, hogy a parton álló „abnormális” nézőpontjából rácsodálkoznak mindarra, amit a sodrásban lévők az ár ereje és sebessége miatt nehezen vehetnek észre.