„Kaló Imre sokak szerint mágus vagy táltos, mások pedig a remete jelzővel illetik. Annyi biztos, hogy varázslatos személyiség: áhítata ragadós, prédikátorként hirdeti az utat, amelyre rálelt, és az élet – vagyis a bor – szeretetét. Amit csinál, az sem borászati, sem gazdasági szempontból nem általánosan elfogadott. Őt azonban nem az utóbbi két szempont mozgatja, kívül helyezte magát a társadalom szabályain, és egy magasztosabb szabályrendszerben létezik: a természet rendjében él.”„Az ember egy élőlény a sok közül. Semmiképp sem lehet olyan önző, hogy büntetlenül élhessen az adott pillanatnak. Ha valaki ezt nem érti meg, nem is tud helyesen dönteni. Hisz jó bort csak jó ember tud készíteni. Aki bűnben éli a mindennapjait, nem fog jól dönteni, hisz a bűn azért bűn, mert rombol. Arra senki nem kapott jogosítványt az életében, hogy másokat leromboljon. Arra igen, hogy másokat tiszteljen. Arra kapott jogosítványt, hogy a szeretet útján éljen. A bor pedig a szeretet mindenkori itala. Tehát a