Varga Géza Ferenc (1950-2002) plasztikái a múlt század 80-as 90-es évei magyarországi természetművészetének meghatározó munkái. Ars poeticája szerint a szobrászat nem cél, csupán eszköz maga az alkotás folyamata a világmindenség megértéséhez. Számára a szobrok a teremtő energiákkal való találkozást jelentették, a térfoglaló ember konstruktív meditációját.