Korunk gyakran kiábrándult és fennhéjázó diskurzusaiban általában fanyalogva legyintenek, amikor felmerül valakiről, hogy igazi polihisztor. Pedig vannak – nagy szükségünk van olyanokra, akik több szakágban vagy tudományterületen alkotnak maradandót, és átlátnak a beszűkült szakmaiság falain. Szomjas-Schiffert György (1910–2004), a Liszt Ferenc oldalági rokonságába tartozó etno­muzikológus ilyen polihisztor volt. De ami ennél is fontosabb: talpig becsületes és nagyon szeretetreméltó ember. Megtiszteltetés, hogy barátomnak tudhattam őt és feleségét. Ifjúkorában maga Bartók Béla szorgalmazta, hogy folytassa népzenegyűjtő munkáját. Az ötvenes években koncepciós perben „feljelentés elmulasztása” miatt börtönbüntetésre ítélték, és a kommunista rezsim mellőzni kívánta (csak négy évtized elteltével rehabilitálták). Mestere és mentora, Kodály Zoltán azonban közbenjárt szabadulása érdekében, és lehetőséget adott arra, hogy kibontakoztassa tehetségét. Így lett e nagy generáció jeles népzenekutat