„ezeknek az új kommunistáknak megvan a maguk homályos zenje” A Depeche Mode 1993 nyarán, Harkov ipari külvárosában játszódik, valahol két korszak (a kommunista és a posztkommunista), két kultúra (az ukrán és az orosz) és két életkor (a kamasz- és a felnőttkor) között, a „senki földjén”. Zsadan könyvének főszereplői tizenkilenc éves fiatalok, akik különösebb cél nélkül tengenek-lengenek a már szétrohadt rendszer kulisszái között, a szétlopkodott, látszattevékenységet folytató gyárakban, focimeccseken, pályaudvarokon és reménytelenül vidékre döcögő vonatokon. Leginkább a csempészett vodka és a marihuána tölti ki mindennapjaikat. A mindvégig pergő cselekményű és stílusbravúrokkal teli regény erejét a néha már-már bohózatszerű, abszurd komikum és a szereplőkből áradó, ijesztő üresség és szeretetvágy különös keveréke adja, ennek köszönhetően válik a Depeche Mode olyan univerzális, de legalábbis kelet-európai érvényű történetté, amelynek – a mai ukrán irodalomban ritka kivételként – sikerült