David Hockney korunk egyik legsokoldalúbb, legműveltebb kortárs képzőművésze. Saját munkásságán túl elmélyülten kutatja a kora reneszánsztól a 19. század közepéig tartó nagy művészeti korszakok technikai segédeszközeit. Könyvében jelentős alkotók és iskolák műveinek példáin keresztül állította fel teóriáját, miszerint már Giotto utáni kora reneszánsz alkotók is ismerhették és használhatták a lencsék, a fény és a fénykamerák ősi típusát. Műve nem kis vitára serkentette a nyugati világ szakmai és laikus közönségét egyaránt.