Megyik János (1938, Szolnok) művészete a festészet–szobrászat–építészet határterületén definiálható. Munkásságának középpontjában a táblakép struktúrájának modellezése áll. Kísérletezései során olyan térbeliséget vet fel, ami az építészetnek és a szobrászatnak is a sajátja. Megyik János 1956Źban, tizennyolc évesen hagyta el Magyarországot. Festőnek tanult a bécsi Képzőművészeti Akadémián, és több mint negyven évig főként Ausztriában, Bécsben élt. MunkácsyŹ és KossuthŹdíjas művész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, akinek művei számos hazai és külföldi közŹ és magángyűjteményben megtalálhatók.A Megyik János életművét részletesen tárgyaló és dokumentáló reprezentatív kiadvány András Sándor, Andrási Gábor, Bacsó Béla, Bujdosó Alpár, Esterházy Péter, Werner Hofmann, Moravánszky Ákos, Nagy Pál, Rényi András és Sz. Szilágyi Gábor tanulmányait és írásait tartalmazza.