1849-ben Fatyejev az orosz csapatokkal együtt került Magyarországra, részt vett abbana hadjáratban, amellyel a cár Bécsnek segítve letörte a lázadókat, közös erővel verték lea forradalmat és szabadságharcot. Szemtanúja volt a „Világosi fegyverletételnek”,megtapasztalta, hogyan viselkednek a magyarok, akik már belekóstoltak a függetlenségízébe, de a két szövetséges monarchia sokszoros túlereje előtt megadásra kényszerültek.Fatyejev rokonszenvvel, sőt: együttérzéssel figyelte őket. Az osztrákok viselkedése viszontellenszenvet, majdhogynem undort váltott ki belőle. Vajon, miért? Talán, lelki nemességefolytán. Hiszen a szabadságharc, ha indokolt, ha férfias, csakis rokonszenvet ébreszthet