Sorozatunk kilencedik kötetében a három utolsó Árpád-házi király sorsát mutatjuk be. A tatárjárás utáni évtizedekben az országot rendbe tévő IV. Béla fia, V. István, a „nagy remények királya” sikerek és kudarcok közepette pergette azt a rövid időt, ami jutott neki a magyar trónon. A fia, IV. László pedig nem véletlenül kapta már életében a „Kun” melléknevet – nem is volt annyira magyar, mint amennyire kun. Ő volt az, aki saját alattvalói ellenében cselekedett minden lehetséges alkalommal. A harmadik király, egyben Árpád leszármazottainak utolsója, III. András az egyetlen magyar király, aki külföldön született, sőt akinek az apja soha nem járt Magyarországon.