Az 1880–1915 közötti évtizedekben született fiatalok soraiban nőtt fel és vállalt a tudományok művelése iránt elkötelezettséget az a tudós csapat Magyarországon, amelynek kiemelkedő szerepe volt a huszadik század tudományos fejlődésében. Ezek a fiatalok Magyarországon születtek, a hazai iskolarendszerben tanultak. A könyv azt a kérdést vizsgálja, milyen hatása volt a korszak magyarországi közoktatási és tudományos rendszerének a tudós nemzedék megjelenésében, tudományos elkötelezettségében, és nemzetközi tudományos szerepében. A szerző bemutatja a korszak nemzetközileg elismert tudósainak életpályáját, az 1867–1910 közötti korszak közoktatási, felsőoktatási és tudományos fejlődését, különös tekintettel Eötvös József, Trefort Ágoston, Wlassics Gyula, Eötvös Loránd, Markusovszky Lajos és Kármán Mór szerepére. Ebben a korszakban valósult meg Magyarországon egy európai színvonalú középiskolai és felsőoktatási rendszer, valamint a tudományos kutatást támogató szellem, melynek honosításában