Ha körzővel kisebb-nagyobb köröket rajzolunk, közös középpontjukat a papíron a tűszúrás helye jelöli. Egy hiány. E kötet az utóbbi három évtizedben megjelent tanulmányokat, esszéket tartalmaz, amelyek a filozófia, a lélektan és az irodalom felől közelítenek ugyanahhoz a kérdéskörhöz, a humanizmus méltatlanul egyre ritkábban említett fogalmához. Közös forgópontjuk az ember nehezen meghatározható szellemi, s több szót érdemlő erkölcsi lény volta.A szerző Kosztolányi és Camus stíluseszményéhez, a klasszikus világossághoz igazodik, amelyet még az értekező prózában is követendőnek tart. Egyik írásában a két író gondolatrendszere meglepő egyezését mutatja ki.Az évek során alighanem csak a legkorábbi tanulmány, Az „egyetemes alany” prekoncepciója és a „dialektikus” ellentmondás veszített – de az szerencsénkre – aktualitásából. A pártállami időkben hivatalos ideológia rangját élvező, úgynevezett dialektikus logika cáfolatára ma már céltalan volna sok munkát fordítani, noha az egykor nagy feltű