Kiss József (1923–1992) filológus, Petőfi életművének kutatója, a kritikai kiadás szerkesztője kilencven éve született. Óriási akaraterő és önfegyelem jellemezte, afféle élő lexikonja volt az életműnek, és majdnem önkínzásig menően precíz gondozója a Petőfi-szövegeknek. Vonzotta az irodalomelmélet is, de erre akkoriban Prokrusztész-ágy várt – mint Dávidházi Péter kötetünkben is olvasható tanulmányában fogalmaz. Bár a textológia soha nem tartozott a legtöbbre becsült kutatási ágak közé, tudjuk, mekkora odaadást és mennyi aprómunkát igénylő terület. A Kiss József emlékére alapított díj éppen erre próbálja felhívni a figyelmet, és felmutatja egy példát adó előd életművét, hogy a ma alkotó szakembereket biztosítsa: tevékenységük nem marad visszhangtalan. Ahogy a Kiss József-díj, ez az emlékkötet is arra törekszik, hogy igazolja: volt és van értelme az önfeláldozásnak, az ügy szolgálatának, a szerény, ám értékeit öntudatosan képviselő ethosznak.