Kötetünk Borbély Szilárdnak a magyar költészet hozzá legközelebb álló szerzőiről írt esszéi, előadási, kritikái közül válogat. Tudjuk: amikor egy költő a költészetről beszél, mindig önmagáról is beszél – és nincs ez másként ebben az esetben sem. Mert miközben Borbély Csokonairól, Petőfiről, avagy idősebb és fiatalabb pályatársairól ír, mindig a saját értékválasztásáról, érzékenységéről, érdeklődéséről is hírt ad. Amikor a nyelv költői használatának lehetőségeit vizsgálja, sokszor arról gondolkodik, hogyan lehet ma olyan fogalmakról beszélni, mint a bűn, az áldozat, a jóság, a remény vagy a gyász. Példaértékű, milyen nyitottan, alázattal, türelmesen, mégis új nézőpontokat keresve olvas, néha bizony a kifejezetten provokatív megállapításoktól sem riadva vissza. És sohasem feledve: mindig az élet van előbb, és csak aztán jön az irodalom. Bedecs László