Berkovits György tíz ragyogó esszében a világhoz való viszonyáról ír , arról, hogy amodernként szeretne tekinteni rá. Nemcsak narrátora, hanem szereplője is azoknak az eszmefuttatásoknak, amelyekben mérlegre teszi a terroristát, mint a lázadó ellentétét, vagy a legendásan őshonos magyar kiszúrást, alamuszi megbélyegzést és övön aluli túlkapást. Személyes sorsába ágyazza, hogyan hat rá a nagyvárosi zajszenny, a zsidó másság általa kategorizált számos tényezője, vagy apja és (első) apósa regénybe illő életútja. Az a hang, amelyet a magyar politikai elit alantasságáról ír, engesztelhetetlen hang.Mondatai tüntetnek világosságukkal és eredetiségükkel.Berkovits György semmilyen művészi, eszmei vagy politikai csoportosuláshoz sem vonzódik.