Az ember Clifford Geertz metaforája szerint jelentések maga szőtte hálójában függő állat, aki a külvilágból érkező ingereket e háló rezdüléseiként érzékeli. A háló persze mindig fölfeslik valahol az új tapasztalatok rendre hézagokat ütnek a jelentések szövetén; ilyenkor heves reakciók indulnak újraalkotására. E kötet tanulmányai abból indulnak ki, hogy a felvilágosodás komoly szakadásokat idézett elő az európai kultúra szövedékén, a romantika kora pedig megkísérelte újraszőni e megtépázott hálót. A korszak magyar irodalma az értelem új rendjének kialakításában a nemzet megújított fogalmának csakúgy kiemelt szerepet juttatott, mint a vallás újraértelmezésének; a költészet pedig Kölcsey, Vörösmarty és Petőfi lírájának tanúsága szerint új értelemsémák létrehozására törekedve az értelem elvesztésének tapasztalatáról is számot adott. A kötet szerzője Geertzcel együtt vallja: a kultúratudományok művelőjének alapvető hivatása nem az, hogy legmélyebb kérdéseinkre válaszoljon, hanem az, hogy ho