A neves hazai tudomány- és orvostörténész legújabb kötetében a tizenkilencedik századi orvoslás- és művelődéstörténetből szemezget: csupa olyan - ma elképesztőnek, gyakran nevetségesnek vagy épp ijesztőnek ható - hiedelmet gyűjtött össze, amely egyrészt képet ad a korabeli egészségügyi-higiénés gondolkodásmódról, az akkori ember világképéről, másrészt miközben informálja, egyben szórakoztatja is a huszonegyedik századi olvasót. Az első részben a szerző a történetírás céljáról elmélkedik. Ezt követően ír a tizenkilencedik század tipikus elméleteiről, bemutat néhány akkori gyógymódot - többek között itt olvashatunk a kőrisbogárral való orvoslásról, az érvágásról, a tehetős betegek undokságáról, a szűzlánnyal való hálás jótékony hatásairól, valamint a betegségek esetleges démoni hátteréről is. A kötet fennmaradó részének témája egyrészt a korabeli orvostudományi szaknyelv sajátosságai és alakulása, továbbá itt kapott helyet három, orvostörténeti szemszögből felskiccelt portré is Carl Spit