E kötet nem a nemzeti hovatartozást, hanem a teljesítményt értékeli - hiszen a legjobbakat nem a vér szerinti identitás, hanem az uralkodói hivatástudat, a rájuk bízott alattvalókért és országért érzett felelősség vezérelte. Különös események, tragikus sorsok, kalandos történetek elevenednek meg e könyv lapjain. Mit várjunk például attól a királytól, aki egy csobolyóba rejti a koronát, és még el is hagyja lovaglás közben? De az sem számított jó ómennek, ha a trónszék az uralkodóra dőlt, vagy ha sebeibe mérget dörzsöltek. Kinek a szemét égették ki, kinek ólmot öntöttek a fülébe, ki maga rántotta ki lábából a nyílvesszőt. Volt zsidó vallású, pogány és kalapos uralkodónk...