„Ha e könyvet a kezedbe veszed, mielőtt olvasásához fognál, szedd összelelkedet, mint amikor templomba lépsz, ébreszd föl a legtisztább áhitatotmagyar szívedben, hiszen ezer év dicsősége beszél hozzád belőle. A te őseidrőlvan itt szó, kiknek hős vére csörgedez ereidben, az ezer éves magyardicsőségről, melynek csíráit anyád méhében magadba vetted te is.Nézz a romban heverő büszke várakra, mint hirdetik regényes rejtekükből amagyarnak hajdani nagyságát! Dicső múltjuknak az utódok lelkében örökké élnikell!Nézd Dévényt, ott a sziklán, hol a Duna hazánkba lép; vagy a Kárpátok üdezöldbársonyát, hol számtalan várban hajdan hőséges őrökként vigyáztak a hősöklegnagyobb kincsünkre: szent hazánkra! Nézd a Balaton vidékén, a Bakonyban,a Vértesben, Erdély tündéri varázsú bércein, vagy a Lajta-hegységben nagymúltunk porladó emlékeit; nézd a daliás Zrínyi dicső szigetvárát, DobóDrégelyét, Világost, Murányt, Szepes várát vagy Borostyánkőt!Dicső múltunk szól hozzád e könyvből, mely ha megszívleled, meg