A második világháború utáni lengyel–magyar kapcsolatok alakulása – szemben a korábbi évszázadok történetével – mindmáig feldolgozatlan területnek számít. E dokumentumkötet kísérletet tesz arra, hogy átfogó, globális képet adjon az 1956-os események után kezdődő „új időszámítás” eddig nem ismert lengyel és magyar levéltári forrásaiból a kelet-európai rendszerváltás küszöbéig. A kötet jól dokumentálja a magyar–lengyel politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok alakulását. A közzétett összesen több mint százhúsz lengyel és magyar levéltári forrás jelentősen növeli ismereteinket a két ország közösnek determinált politikai útjáról és kapcsolatairól, és egyben rámutat a sokban eltérő belső fejlődésükre, valamint a konfliktusos helyzetekben előtérbe kerülő érdekkülönbségekre is. Megmutatja, hogy a két ország vezetői miképpen gondolkodtak egymásról, a világban zajló eseményekről, a Szovjetunióról, a németkérdésről és magáról Nyugat-Németországról, és mit is értenek országaik szempontjából