Amióta 1906-ban Bátky Zsigmond megjelentette az Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére című munkáját, és benne első fejezetként a gazdálkodás tárgyait vette tematikus vizsgálat alá, a hazai néprajztudományban polgárjogot nyert a tárgykultúra és a munkaeszközök kutatása, melynek eredményeként az eltelt közel egy évszázad alatt számos eszközmonográfia, tárgykatalógus, eszköztörténeti elemzés, tárgytipológiai feldolgozás látott napvilágot. Ebbe a sorba illeszkedik a jelen tanulmánykötet, amely egy sajátos korszak szaktudományos teljesítményét mutatja fel a nagy elődök példájának követéseként.A közreadott tíz tanulmány bepillantást enged a népi kultúra tárgyi világának végtelen gazdagságába, célszerűségébe, funkcionális komplexitásába. Igyekszik rávilágítani ennek a kultúrának hagyományos értékrendjére, emberközpontúságára, az ember és a használati tárgyak, munkaeszközök közötti hagyományos harmóniára, szemben a ma oktalan tárgyfelhasználó világával.