"... Pesovár Ernő könyve a magyar tánckultúra ránkmaradt korabeli dokumentumait gyűjti egybe. Ezek a híradások nem túl bőségesek, véletlenszerűek és bizony néha nehezen értelmezhetők is, hiszen a tánc a mindennapi élet részét képezte, amelyet a kor embere nem dokumentálni, hanem élni igyekezett. Megfejtésüket tehát valóban nagy mértékben segíti elő az élő hagyomány. Európa tánctörténete az ókortól ismert körtáncoktól a reneszánsz idején kiteljesedő páros táncok kifejlődése felé haladt. E folyamat majdnem minden lépéséről találunk folklóremlékeket a Kárpát-medencében. A leánykarikázókban továbbélő körtáncok és az eszközös férfitáncok mellett a páros táncok divatja is elért egészen a Kárpátok vonaláig, épp úgy, mint a gótikus katedrálisok. E tánchagyomány történeti jelentőségét, európai összefüggéseit nagy mennyiségű gyűjtött anyag rendszerezése, áttekintése világította meg..."A könyv Pesovár Ernő szöveggyűjteménye és Nagy Zoltán művészettörténész tánctörténeti ábrázolásainkat 52 gyönyör