Julianus császárnak (Flavius Claudius Julianus, 332-363) a perzsiai harcmezőn 363-ban bekövetkezett halála az idők folyamán a pogányság végromlásának a szimbólumává vált. A történetírásban csak hitehagyottként becsmérelt ifjú filozófus-harcos jelentette az utolsó és kétségkívül legsúlyosabb fenyegetést a kereszténység számára.Az utolsó pogány a véreskezű Constantinus-dinasztia egyetlen túlélőjének a politikai pályafutását mutatja be. Nyomon kíséri főhősét keresztény szellemiségű, arisztokratikus neveltetésétől a pogány kultuszokba való bevezetésén át küldetésként megélt célkitűzéséig, mellyel a pogányságot akarta a Római Birodalom uralkodó vallási áramlatává tenni.