Az ötvenes évekről ma a legtöbb ember csak néhány gyászos és tragikus dologra asszociál: a terrorra, padláslesöprésre és 1956-ra – annak is inkább a leverésére. Pedig az ötvenes években is létezett a vasfüggönyön túli világ, ahol izgalmas dolgok történtek: Európa kilábalt a háborús depresszióból, megkezdődött a német gazdasági csoda és alakot öltött az, amit ma Európai Unióként ismerünk. Ázsiában háborúk dúltak, Amerikában kommunista kémeket és szovjetbarát értelmiségieket üldöztek. A világ félt az atomháborútól, de közben szólt a zene, méghozzá új hangokon és új hangszereken. Világsikerű könyveket írtak, és remek filmeket készítettek – sőt effélék a vasfüggönyön innen is történtek. A magyar labdarúgó-válogatott majdnem világbajnok lett, de aztán mégse. Sztálin meghalt, elkezdődött az olvadás – és nem lehetett tudni, vajon a szovjet glóbusz egész jégsapkájára kiterjed-e, vagy csak a perifériákon hasad le néhány jéghegy. Aczél Endre könyve minderről egyszerre szól: mindenről, amit tudni