A Balkán és Görögország szárazföldi részénekmegszállása után a tengelyhatalmak új célpontja a hadászati fontosságú Kréta lett. A Földközi-tenger keleti medencéjében ez a sziget volt Nagy-Britannia utolsó védőbástyája, s jelentős szerepett játszott a Közép-Kelet és a Szuezi-csatornához vezetőlétfontosságú tengeri utak megtartásában. 1941elejére a britek helyzete megingott a térségben: Rommel Észak-Afrikában állomásozó csapatai már-már Egyiptomot fenyegették, s a Máltához hasonló,még megmaradt erődítmények is veszélybe kerültek. A németek ilyen körülmények között indították meg a Kréta ellen 1841 májusára tervezett ejtőernyős támadást. Churchill minden más hadszíntérnél fontosabbnak nyilvánította a sziget védelmét, a helyőrség ezért számottevő erősítéseketkapott. Bár annyi egységet vezényeltek a térségbe, hogy a német parancsnokok már a hadművelet lefújását fontolgatták, a brit összeköttetési vonalakmegbízhatatlansága és a támadók légi fölénye végül Hitlar javára fordította a küzdelmet.