Az egykori szocialista országokban a második világháború utáni években született ás a felnőtté, értelmiségivé válásban az 1968. év eseményei által meghatározóan befolyásolt nemzedék tagjai (akik közé e könyv szerzője is tartozik) számára igen egyszerűnek látszott a gyakran feltett kérdés: Van-e előre? A pártközpontban serénykedő reformer, a szép kilátású könyvtári olvasóteremben a jövőt tervező „ellenzéki”, az akadémiai kutatóintézet folyosóján tiltva tűrt szamizdatot terjesztő, az esti Rakpart klubi rendezvényre készülő segédmunkás vitában álltak egymással, de nem voltak tanácstalanok. Tudni hitték, hogy adott társadalmi-gazdasági rendszernél van érdemben jobb modell, van előre vezető út, csak meg kell találni.