Ez a könyv alig néhány évvel a Tanácsköztársaság bukásaután, 1921-ben jelent meg, gróf Andrássy Gyulavédnöksége alatt. Szerzői a kor legjobb konzervatívközírói, lefegyverző logikával, olykor maró iróniával,mégis meglepő mértéktartással elemzik, hogy a hangzatosjelszavak mögül hogyan tűnik ki minduntalan aszemérmetlen önkény szatír-ábrázata. Alighanem sokolyan részlettel szolgálnak, amely ma újdonságként hat(hogy például a reformerek internacionalistabuzgalmukban el akarták törölni a középiskolákban amagyar irodalom oktatását, s helyette csakisvilágirodalmat óhajtottak oktatni), a legnagyobbmeglepetést mégis azzal okozzák, hogy mindössze néhányhónap tanulságából is világosan látják, amire az országtöbbségének még jó 50 évre lesz szüksége: hogy abolsevista (vagy kommunista, szocialista) rendszer máralapelvében is elhibázott, kártékony utópia. Azegyedülálló forrásgyűjtemény érthető módon 45 utánegyszerűen hozzáférhetetlenné vált. Válogatásunk ezt ahiányt kívánja pótolni. Különös figyelmet