A neves művész összeállította könyv annak az utazónak szól, aki nem elégszik meg a többi útikalauz felsoroló adatközlésével, amelyek a turista tömegek által kitaposott utak mentén található műtárgyakról tesznek említést. Azoknak szól, akik szeretnek elmaradni a csoporttól, azoknak, akik magukban vágnak neki a labirintusnak, akiknek képzeletében testet ölt a múlt, és szívesen találkoznak szakállas, öreg mesterekkel, csábító szirénekkel, zord és megejtően szép árnyalakokkal. Számukra nem léteznek a „gyorsan” és „gyerünk már” parancsszavak. Ők azok, akik előbb néznek, majd látnak és megértenek. A könyvbeli utazás 1973-ban kezdődik. Állott a vasfüggöny, szigorú volt a vámvizsgálat, a legmagasabb címletű pénz az 500 forintos volt. Az úton látottak örökéletűek. A könyv időnként kitér majd az azóta eltelt három, négy évtized változásaira. Tapasztalni fogjuk, hogy egy emberöltő milyen kevés, amidőn olyan világban járunk, amely már a megdicsőültek birodalma.