Míg az emberi kultúra hajnalán a geocentrikus, majd a heliocentrikus világkép volt a meghatározó, napjainkra – fajunk tudásának további gyarapodása ellenére – az „egocentrikus világkép” vált uralkodó világszemléletté. Az általános értékválság, mely tömegtermelésre és fogyasztásunk maximalizálására ösztönöz, arra biztat bennünket, hogy mindinkább a mának, a pillanatnyi örömöknek éljünk. S miközben elfeledteti velünk a jövő szempontjait, mind zsúfoltabbá váló társadalmainkban elsősorban a látszat, a külsőségek fenntartására összpontosítunk, és időnk nagy részében azzal foglalkozunk, hogyan adjuk el magunkat, termékeinket és szolgáltatásainkat életünk „piacain”.El kell hát döntenünk, melyik irányt választjuk: az anyagiakra, az egónkat előtérbe helyező birtoklásra, a korlátlan fogyasztásra, kizsákmányolásra és pusztításra ösztönző utat követve haladunk tovább, vagy inkább a valódi értékek, az együttműködés, a kölcsönösség és a mértékletesség, illetve a környezetkímélő technológiák alkalmaz