A gyermeknevelésben gyakran két véglet érvényesül: teljes engedékenység vagy vasszigor. A nagy sikerű szerző nem könnyű, de járható középutat mutat: neveljük gyermekünket tekintélytiszteletre, tereljük a helyes irányba, javítsuk ki a hibáit, de mindezt megértéssel, feltétlen szeretetre építve. Hangsúlyozza, mennyi minden múlik azon, hogy alaposan ismerjük-e gyermekünk egyéniségét, s annak megfelelően bánunk vele: rugalmasan, türelemmel, bőlcsességgel.Meggyőződése, hogy gyermekünknek elsősorban nem prédikálni kell, hanem életünkkel és tetteinkkel példát mutatni, s akkor magáévá fogja tenni erkölcsi elveinket és világnézetünket.