Kitonich János műve, a Directio Methodica, mely a felsőbb bíróságokon alkalmazott perrendet tárgyalja, eredetileg latinul jelent meg 1619-ben Nagyszombatban (1734-től a Corpus Juris Hungarici állandó mellékleteként közölték). Magyar fordítása csak 1647-ben jelent meg, Kászoni János fordításában. Az 1650-es lőcsei kiadást felhasználva jelent meg a mű jelen edíciója, a Magyar Mercurius gondozásában, új tördelésben, ám követve a korábbi kiadást, és felhasználva annak könyvdíszeit. A mű leírja a kereset, az idézés szabályait, a per lefolyásának mikéntjét, a "szemmel való megnézélést", az "oldalaslag való vallatást", olvashatunk a szentenciáról (a bírói ítéletről), a bíró, a felperes, az alperes és a prókátor (ügyvéd) szerepéről, a "vármegyék székin lévő pörfolyásról", végül "az egyházi Szentszéken lévő törvények folyásáról". Az igényesen elkészített kötet elsősorban szakkönyvtárak anyaga.