„Az ország erre a koalícióra szavazott”, „a választók ezt a kormányt akarták”, „csak a programok alapján vagyunk hajlandók együttműködni” – 1990 óta a politikusok ilyen érvekkel igazolják az új kabinetet. Ha a parlamenti ciklus közben választanak új miniszterelnököt, megindul a találgatás a lehetséges forgatókönyvekről és az államfő várható lépéseiről. Hogyan alakul meg ilyen körülmények között a kormány, mivel magyarázható a koalíciók pártösszetétele?A szerző ezt az alapkérdést a koalíciós kutatás legfrissebb nemzetközi eredményeire támaszkodva elemzi, és megvizsgálja a választói akarat, a pártok programtávolságának és az intézményi környezetnek a hatását a kormányalakításra. Kiderül, hogy a tudományterület e bevett magyarázatai hazánkban nem működnek, és a politikával kapcsolatos néhány közkeletű vélekedést is megcáfol a szerző. A legmeglepőbb állítása talán az, hogy a kormányalakítás végén előálló népakaratot a politikusok állítják elő. A magyar politika és tömegdemokrácia főszerepl