Jacques Derrida Marx „kísértetei”-ről beszélt, amelyek elő-előjönnek a jelen éjszakájában. Ez találó és érdekes metafora, mi inkább Marx (hatalmas) lábnyomairól beszélnénk. A lábnyom részben konkrétabb kép, részben konkrétabban tagolja a jelen társadalmi és intellektuális tereit. Nap, mint nap találkozunk Marx lábnyomaival, nap, mint nap felismerjük, hogy e lábnyomok a jelen fontos pontjaihoz vezetnek és fontos üzeneteik vannak, anélkül hogy szervesen össze tudnánk kapcsolni napjaink szellemi és politikai forgalmával. Nem szeretnénk a modern városesztétika módjára e lábnyomokat elhelyezni a sétáló utcák forgatagába és a bevásárló központok előtti szökőkút elé helyezni őket funkcionáló ornamentikaként. Szeretnénk ezeket a lábnyomokat feltárni és értelmezni, s így párbeszédre lépni Marx-szal a harmadik évezred elején.