„… az igazi kérdés ma már nem is az, hogy létrejött-e új modell vagy sem, sokkal inkább az, hogy mit tesznek az örökségükkel az újvárosok? Képesek-e építeni azokra a sajátosságokra, amelyekkel csak ők, és kizárólag ők rendelkeznek?A múltjukra, a különleges építészeti adottságaikra, a városukkal elkötelezett emberek aktivitására?Képesek-e valóban befogadni a mai kor gazdasági, társadalmi kívánalmait, és képesek-e öntevékenyen tenni az átalakulás érdekében? Meg tudnak-e újulni? Képesek-e olyan kisebb és nagyobb térségi kooperációkat kialakítani, ahol az együttműködés, a közös előnyök kihasználása, és nem az egyéni versengés, a másik kiszorítása a cél.Ezek nemcsak a jövőben megválaszolható kérdések, hanem olyan kérdések, amelyek válaszai az új városok jövőjét, egyben a lehetséges új városfejlődési modellek szerveződéseit is eldönthetik.”(259. old.)