" 2008–2009-ben a cigánygyilkosságok tettesei úgy látogattak el a szegénység gócpontjaira, hogy igazán körül se néztek: jöttek, láttak, lőttek. A megbüntetendő falvakat átgondoltan választották ki, de a házat már nem. Amit Molotov-koktéljaikkal és puskáikkal műveltek, olyan volt, mint valamiféle morbid „cigány rulett”: ér, akit ér. Közvetlenül a merényletek után – akadtak köztük „kakukktojások” is – sokféle helyszínrajz készült rendőrségi és újságírói eszközökkel, de csak kevés hatolt a konfliktusok mélyére, a szomszédságba, a házfalak mögé, hogy igazán árnyalt képet mutasson fel. Mint a kötetbe foglalt tizenegy, szépirodalmi igényű riport, melyek korhű ábrázolásában még benne van a rejtély.<i>– Mondd, a Piroskától az összes befőttet elvitték? Az őszibarackot is?– Az őszibarackot is.– Pedig az volt a legfinomabb.– Ilyesmi nem fordulhatott volna elő Rákosi alatt.*– Ahogy feküdtek a földön majdnem ruhátlan! Azt hittem, sokkot kaptak, el vannak ájulva, rá is szóltam a rendőrre: „Takarjáto