A civilizáció a bátorság iskolája – vallotta – Guglielmo Ferrerót, hajdani genfi mesterét követve – Bibó István. A bátorságra az ember haláltudatából fakadó félelem legyőzéséhez van szükség. Ennek számos módja lehetséges. Vannak jó és rossz utak. Az utóbbiak közé tartozik az, ha a mások feletti uralommal kompenzálom a félelmet. Ha egy civilizáció ezt az utat választja, akkor képtelen kitörni a zsarnoki uralom önismétlő köréből. Az európai politikai fejlődés értelmét, s egyben világtörténelmileg egyedülálló mivoltát az jelenti, hogy – számos kitérő és zsákutca után – olyan politikai intézményrendszert alakított ki, amely képesnek bizonyult a félelem tartós csökkentésére: Európában bekövetkezett a hatalom humanizálása, aminek lényegét az ún. ’létező szocializmus’ éveiben Bibó István a következőképpen fogalmazta meg: „A szabadságjogok kialakult, polgárinak bélyegzett, de valójában egyetemes nyugati technikája: a parlamentarizmus, többpártrendszer, sajtószabadság, bírói jogvédelem, függetl