A néphagyomány, a népi műveltség a nemzeti kultúra egyik forrásvidéke. Ennek áttekintését vállalta magára a nyolckötetes Magyar néprajz. A kötet elméleti bevezetője tárgyalja a néprajzi kutatások tárgyát, módszerét, legáltalánosabb kategóriáinak, fogalmi kérdéseinek felfogását a hazai és a nemzetközi szakirodalom tükrében. Olyan fogalmak értelmezését járja körül, mint nép, kultúra, kulturális örökség, hagyomány, a nemzeti kultúra és a néphagyomány kapcsolata, szerepe a 19-20. században. Vázolja a nemzeti keretezésű néprajzi szintézisek születésének európai menetét. Áttekinti a magyar etnográfia és a hazai folklorisztika kutatásának történetét a 18. század végétől napjainkig. Ezek a fejezetek az eszmetörténet, az intézménytörténet és az irányadó tudósok vonatkozásában is új korszakolással, számos eredeti megállapítással szolgálnak.Sajátos ökológiai szemlélettel íródott a magyar nép természeti környezetét, annak formálódását vázoló fejezet. Az őshazáktól napjainkig követi a népesség adap