Három évtizeddel ezelőtt jelent meg a magyar összehasonlító folklorisztika, a népi szimbólumok kutatásának kimagasló szintézise, a Kiskunság régi képfaragó és képmetsző művészete. A magyar népművészeti és jelképtudományi monográfiában Lükő Gábor a már addig publikált eredményeket saját, több évtizedes kutatómunkájának eredményével egészítette ki, majd egy impozáns elemzési keretbe illesztve, a népművészeti alkotások, a régészeti leletek, valamint az urál-altaji összehasonlító anyaggal együtt elemezte a bemutatott tárgyak motívumrendszerét. A monográfia a nyolcvanas évek elején (1983) viszonylag kis példányszámban jelent meg Kecskeméten. A szerző történeti változásában mutatja be a kultúra művészi megjelenési formáit és átalakulásukat, invenciózus műfaji és jelképtudományi osztályozást vezetett be a műtárgyak vizsgálatához, mégis – talán a vidéki megjelenés miatt is – jóformán visszhangtalan maradt a Kiskunság régi képfaragó és képmetsző művészete a magyar tudományosságban. A néprajztud