Az „europaizálódás’ legfőbb előnye elsősorban nem anyagi természetű, inkább a ráhatásban jelentkezik. A szélsőséges megoldások helyett a közmegegyezés felé visz, a döntéseket jó irányba tereli. A tudomány feladata a megismerés, nem a világ közvetlen, forradalmi átformálása. A direktben politizáló közgazdaságtan nem tűnt el, csak átalakult, ruhát cserélt. Hol a tömeges magánosítás, hol a fenntarthatatlan állampénzügyeket eredményező kiegyensúlyozatlan növekedés, hol az ódivatú osztozkodás, hol meg az unortodoxia formájában. A természettudományokban a matematikai módszerek értelemszerű és hasznos alkalmazása mellett a tapasztalat, a kísérlet és a műtéti eredmény visszacsatolásra kerül, és módosíthatja, sőt módosítja is az elméletet. Ez utóbbi a főáramú közgazdaságtanban a paradigma szintjén van kizárva. A közgazdasági elemzés tudományosságának egyetlen vagy fő kritériumává nem válhat az, hogy az formális, matematikai nyelven legyen előadva. Ezek a megállapítások, amelyeket - közel szó sz