„Számos hajdan kényszerből kivándorló azt hiszi, hogy nem hiányozhat tönkrejutott szülőhazájának újjáépítéséből. Hogy ott, ahol hátrahagyta egyik énjét, most másik énje nélkülözhetetlen. Pedig belső kettőssége annyi év után inkább fordított irányban ró rá eszmei kötelességet: azt, hogy a hazát megőrizze, ha már egykor kijött vele idegen földre. Oda illessze be, ahol nem várták, de nem bántják. Legalább most, másodszorra ne hagyja magára. Két énje legalább itt, a külhonban ismerjen egymásra, alkosson származási és befogadó közegre nyitott önazonosságot.”(A határtalan többszólamúságról, részlet)A szerző (Kolozsvár, 1960) 1974-től él Németországban. 1986-ban Magister Artium fokozattal végzett a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität történelem–politológia–komparatisztika szakán, 1992-ben ugyanott doktorált, 2008-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen történelemtudományokból habilitált. 1982 óta a Müncheni Magyar Intézet munkatársa, 1998 óta ügyvezetője, 2002 óta igazgatója. 1996–2003 köz